Egy régi, mostanság egyre többször emlegetett szólás, amit lehetne pozitív és negatív formában is értelmezni. A nagy többség számára ez a kijelentés annyit tesz, hogy nemcsak hogy nem hiányzik, de nem is kell vágyni rá, hiszen annak csalódás lesz a vége. Az elmúlt időszakban több embertől is hallottam ezt a kifejezést, így felmerült bennem a kérdés, hogy miért gondolják így valamiről az emberek, hogy nem hiányzik. Tényleg nem hiányzik? Vagy csak ezzel altatjuk el azt a sovárgást, ami a lelkünk mélyén ott lapul, de mivel sem a környezetünk, és sokszor még a közvetlen családunk sem kiváncsi rá, jó mélyre nyomjuk el magunkban és megállapítjuk, hogy jól van ez így.

 A pozitív erő nagy dolgokra képes

Az ember alapvető természetéből fakadóan szereti ha elismerik. Szereti az elismerést azért, amit csinál, legyen szó a munkáról, gyereknevelésről, kapcsolatok fenntartásáról vagy akár probléma megoldásról. Mi emberek vágyunk arra, hogy szeretve legyünk ám a mai rohanó világban néha megfeledkezünk ezen érzéseinkről illetve annak kimutatásáról. Gyengeségnek és hibának érezzük, ha olyan dolgokra vágyunk, amik esetleg az átlagtól és megszokott rutintól eltérőek. Az első ilyen hely, ahol ennyire szembetűnően találkoztam azzal a felismeréssel, hogy eddig mennyire nem volt része az életemnek az elismerés és kedves szó, Amerika volt. Számomra is furcsának tűnt, hogy miért mondja mindenki, hogy jól csinálom a dolgokat, mikor én úgy gondoltam legbelül, hogy béna vagyok és egyáltalán nem jól csinálom a feladatot. Aztán elkezdtem érezni, hogy a pozitív megerősítés, amit edzéseken kapok, a jó szó, amivel az öltözőben fogadtak szinte vadidegen emberek bátorítást adtak ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem. Felszabadult lettem, jó közérzettel és egyfajta nyugalom kezdte megtölteni a mindennapjaimat. Elkezdtem a pozitív dolgokra koncentrálni, a negatívakat pedig magam mögött hagyni. Elkezdtem dolgozni a saját hozzáállásomon és az önmagammal szembeni kritikus és sokszor túlságosan is szigorú elvárásokon lazítani. Számomra a legmeglepőbb módon ez nemhogy az eredmények visszaesését, de majd kétszeresét eredményezték. Elképesztő, hogy a pozitív hozzáállás és támogató környezet mennyit tud segíteni a céljaink elérésében. Visszatérve a bejegyzés címére azonban mondhatnánk, hogy „Persze ugye ami nincs, az nem is hiányzik”, viszont ez csak addig igaz, amig egyszer meg nem tapasztaljuk, hogy máshogy esetleg jobban is lehetne.

 Lehet máshogy is csinálni

Az edzések során számomra mindig az a legfontosabb, hogy az emberek jól érezzék magukat, legyen szó a szőnyegen edzőkről vagy akár a nézőkről. A kellemes és barátságos hangulat, a pozitív légkör mindenkiből a maximumot tudja kihozni és ezáltal egy olyan változást tud előidézni, ami túlmutat az edzéseken. Fontos azonban, hogy a kedvességet nem lehet erőltetni. Nagyon hamar megérzi az ember, ha csak azért vagy vele kedves, mert akarsz tőle valamit. Őszintén, hátsó szándéktól mentesen kedvesnek lenni egyfajta első lépésnek számít a feltétel nélküli szeretet felé vezető lépcsőn. Adjuk önmagunkat és fogadjunk el másokat olyannak, amilyenek. Ha változtatni akarunk, akkor azt kezdjük először önmagunkkal. Adjunk mindenkinek lehetőséget arra, hogy megmutassa a benne rejlő emberi oldalt, ahol nem a külsőségek alapján döntjük el, hogy kiből lesz ez vagy az. A Szeged Budokanban is ezt a hozzáállást támogatjuk és mindenkinek biztosítunk lehetőséget nemcsak a fizikai, hanem a szellemi és jellembeli fejlődésre is. Együtt, egy jó csapatban csak jobbá válhatunk.