A Szél hónap témája nagyban érintette a félelemmel való szembenézést, és annak legyőzését. Kimondani, hogy én nem félek semmitől igazán szépen hangzik, de a maga nemében nem túl hihető. Kár tagadni, mindenkinek van valami rejtett félelme, akár aprócska pók iszony vagy egy nagyobb, már-már fóbia jellegű félelem.

Az edzések során igyekeztünk több szemszögből is átjárni ezt a témát és segíteni nemcsak nektek, de saját magunknak is, hogy megfogalmazzuk a félelmeink mibenlétét és lépésről-lépésre elkezdjünk dolgozni a megoldásukon. A félelem szó angol megfelelője FEAR = False Evidence Appear Real – vagyis egy hamis bizonyíték igaznak tűnik. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a kifejezést, akkor rá kell jönnünk, hogy mennyire jól leírja a félelem mibenlétét. Általában olyan dolgoktól szoktunk félni, ami vagy egy múltban megtörtént eseménnyel van kapcsolatban, vagyis régen ért minket valami sokk és ugyan megpróbáltuk magunkban mélyre eltemetni, de időnként felbukkan az életünkben és megnehezíti a napjainkat. A másik lehetőség a félelemre, hogy olyan dologtól tartunk, ami még meg sem történt velünk. A jövőre kivetítjük a múltban tapasztalt rossz élményünket és előre aggódunk amiatt, ami lehet – sőt nagy valószínűséggel – nem is fog megtörténni.

A mi életünk sem mentes a félelmektől, de igyekszünk az alapelveket használva megoldást találni rájuk. Talán az egyik leggyakrabban hallott félelem a sikertelenségtől, kudarctól való félelmünk. Álmodni mindannyian szeretünk és legtöbbször jók is vagyunk benne. Az álmok segítenek, hogy ki tudjunk szakadni a hétköznapok szürkeségéből, illetve inspirálnak bennünket, hogy többet és jobban dolgozzunk, nagyra törtjünk. Ám a folyamat során az egyik legnagyobb akadály mégiscsak az, hogy legyőzzük abbéli félelmünket, hogy nem fogjuk elérni az álmunkat és elbukunk. Kudarcot vallani senki sem szeret és a környezetünk méginkább hajlamos, hogy egy esetleges sikertelen próbálkozás esetén ezt jól az orrunk alá is dörgölje. Az igazán sikeres emberek azért lettek sikeresek, mert a kudarcokat is a maguk hasznára tudták fordítani. Ha nem sikerül valami, akkor ne azt nézzük, hogy majd a többiek mit fognak gondolni, hanem keressük meg, hogy mi az a lecke, amit kaptunk, nézzük meg közelebbről, hogy mit kellene máshogy csinálnunk, és CSELEKEDJÜNK. Higgyétek el, semmi sem sikerül elsőre tökéletesen, és nem is ez a cél. A cél, hogy napról napra jobban higgyünk az álmunkban, a céljainkban, és legfőképp magunkban. Abban a pillanatban ugyanis, amikor elveszíted az önmagadba vetett hitet, elbuktál. Ne azt várd, hogy mások higgyenek a Te álmodban. Először neked kell hinned és ez ez erős hit fog másokat is arra ösztönözni, hogy csatlakozzanak hozzád az úton. Siker esetén persze sokan fogják majd állítani magukról, hogy ők bizony már az elejétől fogva hittek a sikeredben. Ez már csak így működik 🙂

A harcművészetekben is fontos erővel bír az önmagunkba vetett hit és az a képességünk, hogy szembe tudjunk nézni a félelmeinkkel. Egy ember, aki fél, sokkal nagyobb eséllyel válik nemcsak önmaga, de mások áldozatává is. Mi az edzések során igyekszünk egy magabiztos alapot képezni mindenki lelkében és hisszük, hogy ha a másik oldalon is beleteszi valaki azt a bizonyos 50% munkát, akkor közös erővel hatalmas magasságokat tudunk elérni. Együtt ez is könnyebb.

Hibi Tanren!