Nemrégiben, miközben a régi képeket nézegettem és kezembe került pár fotó a legeslegelső edzéseimről. Mondanom se kell, hogy nagyon viccesnek tűnt most így majd 1o év távlatából a fehéröves énemet viszont látni, ugyanakkor sok olyan emléket is visszahozott, ami szerves részét képezi annak az embernek, aki ma vagyok.
Az első lépések
Fekete övesnek lenni nemcsak azt jelenti, hogy az ember felköti magára az övet, kijelenti, hogy most már mindent tud és végre nem kell a sor végén ülnie. Számomra a fekete övessé válás egy olyan fizikai és szellemi értelemben is kihívásokkal teli folyamat, amit meg kell élni és nem lehet bizonyos lépcsőfokokat kihagyni. Fontos pillanat, mikor először lépünk fel a szőnyegre, mikor a legnagyobb sikerélményeink közé tartozik, hogy sikerül úgy megkötnünk az övünket, hogy nem hagyjuk el már a bemelegítés második gyakorlatánál. Az első gurulások is mély nyomot hagynak bennünk. Szép lassan rájövünk, hogy a testünkön mennyi olyan izom létezik, amikről korábban nem is gondoltuk volna, hogy tud fájni. Pedig tud, nagyon is. Mégis mitől lesz valaki fekete öves, míg mások sosem érik el ezt a célt? Rengeteg tulajdonságot fel lehetne sorolni, hogy kinek mi számít fontosnak, nálam a szorgalom, az elkötelezettség és a szenvedély az a három dolog, ami ha megvan egy személyben, akkor képes elérni a fekete övet.
Az első fekete öv
Minden harcművész életében, az első fekete öv megszerzése egy igazán fontos pillanat az úton. A kemény munka és az elkötelezettég bizonyítéka az adott harcművészeti stílus, mester, és legfőképp önmagunk mellett. Seibukan Jujutsuban 2o1o-ben szereztem meg az első fekete övemet és a mai napig az egyik legnagyobb büszkeséggel tekintek vissza mind a fizikai teljesítményemre, mind az odáig vezető út küzdelmeire. Az össze oklevél és elismerő bizonyítvány közül a Shodan oklevelem van a legnagyobb becsben tartva, bekeretezve, hiszen számomra ez jelentette mindennek a kezdetét. Egy olyan új út kezdetét, ahol rátaláltam önmagamra, és büszkén felvállalva megmutathattam a világnak, hogy ez vagyok én. Julio Toribio Kancho kedves szavai, mikor átadta a fekete övemet azóta is minden edzésen eszembe jutnak: „Mostantól egyike vagy a Seibukan Jujutsu őrzőinek.” És igen, mikor fekete övesekké válunk, nemcsak egy rangot és egy övet kapunk, hanem vele együtt felelősséget is, amivel a stílust és mesterünket képviseljük. A világban számos helyen jártam, tartottam szemináriumot és az a tapasztalatom, hogy mindegy ki, milyen harcművészeti stílusban válik fekete övessé, az igazi és alázatos fekete övesek tudják, hogy ők maguk is példaként szolgálnak mások számára, és a saját útjuk tapasztalataival másoknak is tudnak segíteni a fekete övessé válásban.
Az első állomás
Az fekete öv megszerzése azonban csak egy állomás. A harcművészet valódi világa csak ezután kezd kitárulni a szemünk előtt, és mikor a fekete öv után először léptem fel a tatamira, rájöttem, hogy most kezdődik igazán a móka. Minden, amit előtte tanultam az alapozást szolgálta. A legjobban ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor az iskolában először megtanuljuk a betűket, majd az olvasást. Ez a harcművészetek világában olyan, mit mikor biztonságosan megtanulunk gurulni, elsajátítjuk az alapvető ütéseket, rúgásokat és megtanuljuk testünk mozgását figyelni. Akárcsak az iskolában, itt is haladunk tovább előre és egyre több ismerettel gazdagodunk. A fekete öv felé közeledve (általános iskola utolsó két osztálya) már nem kell azon gondolkodnunk, hogyan kell gurulni, csakúgy mint ahogy azon sem gondolkodunk, hogy miként kell a betűket összeolvasni. Aztán jön a ballagás illetve a fekete öv, vagyis megszereztük a kellő alapot a továbblépéshez. A gimnáziumi évek már specifikusabb és mélyebb tanulást követelnek meg tőlünk és ez így van a Shihan szint alatti fekete öves szintekkel is. Seibukan Jujutsuban, ha valaki eléri az 4.dan fokozatot, az olyan, mintha leérettségizett volna. Befejezte a középfokú tanulmányokat és birtokában van minden olyan információnak, amivel magabiztosan ki tud állni a világ elé és ahonnét tovább növelheti tudását más stílusok és utak megismerésével. Godan, Rokudan, Nanadan – egyetemi szintek. A Shihan szintek már megkövetelik a mélyebb tudás elsajátítását mind fizikai, szellemi és mentális szinten. Specifikus témák, rengeteg gyakorlás és még nagyobb fokú elkötelezettség egy adott stílus iránt. Hachidan, Judan, Kudan – Phd képzés. A tudás olyan szintre való emelése, ami már nem elégszik meg pusztán azzal, hogy meg tudunk tanulni pár technikát. Ezeken a szinteken belép a képbe a tanítás, és annak bizonyítása, hogy képes vagy továbbadni a tudást, ahelyett, hogy csak őrizgetnéd. Könnyűnek tűnik, viszont annál nagyobb a felelősségünk. Számomra a Seibukan Jujutsu rendszere olyan lehetőségeket biztosít, amiben nemcsak magamom, hanem másokon is segíteni tudok és ez lenyűgöző. Szeretem és élvezem a tanulási folyamatom minden pillanátát és örömmel tekintek a jövő generációjára, akik egyre ügyesebben mozognak a szőnyegen, egyre nagyobb magabiztosággal hajtanak végre technikákat és a tudás továbbadásának csírája is bennük rejlik, ami minden tanár számára a legnagyobb elismerések egyike. A cél nem más, mint magabiztos és nyitott szívű emberekkel együtt dolgozni és a harcművészetek ősi tradicióit nap mint nap megeleveníteni. A fekete öv pedig egy állomás ezen az úton, amit remélem, minél több embernek sikerül megtapasztalnia.
Hibi Tanren
