Az embernek számtalan személyisége, tulajdonsága van, ami meghatározza, hogy kik is vagyunk valójában. Van viszont egy olyan tulajdonságunk, ami megmutatja, hogy nehéz, döntéshozatali helyzetekben, mennyire vagyunk képesek önmagunk maradni, ugyanakkor a lehető legjobb megoldást kihozni a problémás szituációból.
A SZEMÉLYES ERŐ fogalma, mint a Godan szint második alapelve a Seibukan Jujutsuban egész május hónapban ezzel foglalkozik és segít annak megértésében, hogy egy lépéssel közelebb kerülj igaz önmagad felvállalásához. Nem egyszerű a gyakorlati megvalósítás, hiszen a személyes erő túlzott mértékű alkalmazása hamar képes egyfajta egocentrikus „márpedig az lesz, amit én mondok” hozzáállásba átcsapni. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan ismerősünket tudnánk az előbb említett példa mintájaként felemlegetni, és életünk során számos alkalommal találkozunk olyan emberekkel, akik a személyes erő álcája mögé bújva játszák a főnököt és próbálnak vezetői szerepben tetszelegni. Ez persze hosszú távon nem fenntartható álca, és az esetek nagy többségében mindig érzelmi sérülést, sértődést és kapcsolati válságot eredményez.
Főnök vagy vezető?
Lássuk azonban, hogy a Seibukan Jujutsu filozófiáját tekintve, miként lehet jól és pozitív módon felhasználni személyes erőnket. Először is fontos tisztázni, hogy a személyes erő, mint alapelv a saját személyes határaink felállításáról szól. Azon határok kijelöléséről, melynél azt mondjuk, hogy „Eddig és ne tovább”. Mindenkinek vannak gyenge pontjai, amit ha kellő mértékben piszkálunk, akkor az illetőt sikerül felbőszítenünk és haragra gerjesztenünk. A személyes erő abban, segít, hogy ezt a folyamatot időben észrevegyük és képes legyünk átvenni az irányítást, és megállítani a szituáció elfajulását. Ha személyes erőnket alkalmazzuk annak érdekében, hogy valamit elérjünk, fontos, hogy a másik fél érezze, mi a megoldásra törekszünk és egyenrangú félként tekintünk rá. Egy komoly beszélgetés során, ahol az a cél, hogy a számunkra legjobb megoldásra jussunk, érthető kéréseket kell megfogalmaznunk és világossá kell tennünk a másik fél számára, hogy bizonyos dolgokban egy már meglévő, és szilárd alapokon nyugvó állásponttal rendelkezünk, amit nem kívánunk megváltoztatni, csakhogy a másik fél attól jobban érezze magát.
A személyes erőt nem lehet erőltetni és kierőszakolni magunkból. Gyakorolni és fejleszteni lehet ezen tulajdonságunkat és javaslom is mindenkinek, hogy dolgozzon ezen. Az én gondolataim szerint a személyes erő akkor valósul meg, ha az amit GONDOLSZ, összhangban van azzal, amit MONDASZ és CSINÁLSZ. Ha bármelyik a három közül eltér a másik kettőtől, akkor az eredmény felemás lesz. Három egyszerű lépés, amivel sokat változtathatunk az életünkön. Egy próbát mindenkinek megér!