„A Szél a levegő azon része, amelyik siet.”

Amikor először meghallottam ezt a mondást, nagyot nevettem, de utánna el is kezdtem gondolkodni a valódi jelentésén. Mostanság elég gyorsított tempóban éljük az életünket és szinte mindig sietünk valahova vagy valahonnét. A Seibukan Jujutsu SZÉL eleme sokat segített megértenem, hogy mire is ez a nagy sietség, és hogy legtöbbször annyira el akarunk jutni valahová, hogy pont az odáig vezető út szépségéről maradunk le.

Tényleg ennyire unalmas lenne?

Mikor 2010-ben először jártam a Seibukan Jujutsu alapítói sziklájánál, a Big Sur-nál, szinte minden egyes percére, méterére emlékszem az útnak. Emlékszem, milyen ruhában szálltam be a Kancho mellé a buszba, emlékszem mennyire kanyargós volt az 1-es autópálya, hogy milyen csodálatos érzés volt először megpillantani a szakadék széléről az óceánt, vagy hogy épp milyen hatalmasnak tűnt a szikla, mikor először rápillantottam. Ezek az élmények mind a mai napig velem vannak, és a szívem mélyén őrzöm őket és azokat az embereket, akikkel ezt a pillanatot megosztottam. Aztán ez a kirándulás megismétlődött a következő évben, és utánna még rengetegszer (ma már nem tudnám megszámolni se, hányszor jártunk a sziklánál), de azok a kirándulások fokozatosan mások lettek. Az út immáron kevésbé volt érdekes, néha napján az ember még a buszban is elaludt és a kezdeti ezer fénykép helyett, jó ha 1 képet csináltunk a végére. Egy ilyen alkalom után pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy vajon mi változott? Hiszen a természet még mindig ugyanolyan szép, akkor mi lehet a gond?

Megszokás. Az ember minden helyzethez képes hozzászokni, és minden újdonság előbb- utóbb a mindennapok részévé válik. Biztos nem vagyok ezzel egyedül, de általában a saját városunk, környezetünk adta szépségek teljesen átlagossá válnak. Számtalanszor kérdezték tőlem még mikor Pécsett laktam, hogy milyen a Székesegyház belülről és mesélték, hogz milyen csodaszép a Szécsenyi téri Dzsámi. Én pedig kicsit furán érezve magam, jobb híján csak helyeselni tudtam, hiszen ezek a mindennapi életem részei voltak és fel sem tűnt, hogy milyen szép ez, vagy mikor az ember minden reggel munkábamenet azt nézi. Most, hogy Szegeden vagyunk, egy teljesen új környezet vesz körbe bennünket. Minden új, minden izgalmas, semmi sem a megszokott rutin szerint zajlik. Számomra a Szegedi Széchenyi tér még a lenyűgözőség új érzetét kínálja, nem beszélve a Dóm térről és a Tisza partról. A felismerés óta tudatosan figyelek arra, hogy ne győzzenek le az unalmas megszokások és rutin dolgok. Keresem a szépet, a jó és nyitott vagyok a legaprócskábbnak tűnő változások iránt is.

Küzdj az unalom ellen

A Szél hónap alapelvei, a Flexibilitás, Lélek és Érzékenység segítenek abban, hogy kilépjünk a megszokott ritmusból és kicsit tágítsunk a komfort zónán. Próbáljatok ki valami egészen újat ebben a hónapban. Olyat, amire eddig megszokásból mondtatok nemet. Például próbáljatok ki egy új útvonalat, vagy egy új szokást, bármit, ami eltér az eddigi unalmas és megszokott rutinotoktól. A Dojoban is arra bíztatunk mindenkit, hogy legyetek könnyedebbek és lazábbak a technikák gyakorlása során. A hangsúly a jó közérzet és a barátságos légkör megteremtésén van, nem pedig a technikák száz százalékos precizitásán (az a múlt hónap volt). Fedezzétek fel a magatokban rejlő könnyedséget, a környezetetekben lakozó szépséget, ami mindigvégig ott volt, csak azok a szürke hétköznapok eddig elnyomták. A világ annyira lesz unalmas, amennyire te azzá teszed.

Legyen könnyed hónapotok!