Az elmúlt 12 év tanítási tapasztalat sok mindenre megtanított és nagyon sok olyan leckét adott, amiért igencsak hálás lehetek, hiszen ezáltal is csak többé és jobbá tudtam válni mind a szőnyegen, mind a magánéletben. Egy dolgot azonban már az elejétől kezdve megtanultam, mégpedig, hogy az embereknek mindig lesz egy jó kifogásuk, hogy miért ne kezdjenek bele valami újba, valamibe, ami a komfort zónájukon kívül esik. Szerintem nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, hogy egy egész regényt meg lehetne tölteni ezekkel a kifogásokkal, de most a Top 3 kedvencet szeretném csak kiemelni – leginkább a harcművészetek és a mozgás szemszögéből – és ami viszont fontos, mellé tenni, hogy miért nem állja meg ez a kifogás az én szememben magát.

1 – Nincs időm

Mondhatni ez az ultimate-örök-klasszikus kifogás, amivel találkozni szoktam. „Nincs időm és szeretnék most egy kicsit másra koncentrálni.” Csodás példája annak, hogy valaki miként nem tudja vagy éppen nem akarja megfelelő módon beosztani az idejét. Én személy szerint szeretem a nap 24 órájából a lehető legtöbbet kihozni és amikor ezzel a szöveggel találkozom, akkor azért mindig elgondolkodom, hogy mi is állhat valójában a kifogás mögött. Az esetek többségében mindig kiderül, hogy nem is időhiányról, hanem a kitartás és kedv hiányáról van szó, hiszen tény, hogy edzeni és abban fejlődést elérni bizony csak kitartó és kemény munkával lehet, nem pedig a hol van kedvem, hol nincs kedvem járni formában. A rendszeresség és következetesség az élet minden területén fontos összetevő és ha ezt a kifogást elég sűrűn alkalmazza valaki, akkor láthatunk olyan „rohanó” embereket, akik valójában önmagukhoz képest mindig mindennel el vannak maradva, soha sehova nem érnek oda időben, mindemellett pedig bizton állítgatják, hogy milyen fontosak és hogy nekik aztán tényleg nincs idejük semmire.

2 – Nincs pénzem

Ez is egy sokszor használt, talán a „nincs időm” kifogásnál picit jobban kézzel fogható, de ugye ezzel is lehetne vitatkozni. Igen, fontos dolog, hogy az embernek legyen megfelelő mennyiségű pénze az életkörülményei fenntartásához, számlák fizetéséhez, és amennyiben ez nem biztosítható, akkor érthető módon a szabadidő csoportjába eső foglalkozások elhagyása bánja ezt, de nem is erről van itt szó. A „nincs pénzem” kifogást legtöbbször olyan emberektől hallottam, akiknek mondhatni minden másra volt pénzük, csak éppen az edzésre nem. Megint csak lehetne vitatkozni arról, hogy az ember életében mik a prioritások és annak mentén meghozni az anyagiak beosztására vonatkozó döntéseket (úgy helyes, hogy a pénzköltés előtt mérlegelünk), de azt számomra mindig nehéz feldolgozni, hogy ha valakinek minden hétvégén van pénze a bárokban iszogatni, minden másnap ételkiszállítótól ebédet és/vagy vacsorát rendelni, plusz a legújabb elektronikai eszközökkel villogni, akkor miért pont arra nem marad pénz, ami valójában az egészségét és az általános közérzetét javítaná? Rejtély, de talán egyszer majd megfejtem…

3 – Nem akarom visszatartani a csoportot

Egy igen szépen felépített kifogás, amivel első pillanatra azt gondolnánk, hogy nehéz vitatkozni, de én szeretem a kihívásokat. Először is, az ember azért kezd el valami újat, mert kíváncsi, mert érdekli, mert még soha nem próbálta. Már, hogy a fenébe lehetne úgy jól csinálni valamit elsőre, hogy azt előtte még soha semmilyen formában nem tettük? Persze, hogy vissza fogod tartani a csoportot. Persze, hogy csetlés-botlás az elején. Persze, hogy úgy fogod érezni, hogy ez neked soha nem fog menni. DE gyakorlással minden megtanulható és elsajátítható. Ha ne adja Isten és őstehetség vagy, akkor megfelelő elkötelezettség és kitartás nélkül előbb-utóbb az 1. vagy a 2. kifogás lesz a „menedéked”. A több mint 10 év alatt nagyon sok szuper tehetséget láttam már nagyon hamar, nagyon magasra jutni, hogy aztán onnét nagyot is zuhanjon és végleg abba is hagyja a küzdést. Viszont, aki mondhatni kevésbé tehetséges, de kitartó, elkötelezett, és igenis belerakja a szükséges munkát (és még egy picit), az képes bármire. És ezek az emberek lesznek később azok, akik legközelebb odamennek az újoncokhoz, és azt mondják „Ne aggódj, nekem se ment az elején. Gyere, segítek.”

A kifogások sorát még lehetne folytatni és biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna személyes kedvencet hozzáadni, de a kifogások helyett inkább kezdjünk arra koncentrálni, hogy miként tudnánk valódi megoldást találni ezekre a hamis hárításokra. Illetve azt se felejtsük, hogy nincs abból gond, ha az embernek nincs kedved elkezdeni/végigcsinálni dolgokat, de véleményem szerint sokkal nagyobb tiszteletet lehet kivívni, ha ilyenkor őszinték vagyunk a másik féllel és egy valós indokkal szolgálunk a döntésünket tekintve. Tény, hogy a döntéseink következményei vannak, viszont a jó harcos vállalja a következményeket és képes kiállni önmagáért.

Hibi Tanren!