A kutya, a leopárd és majom esete

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye. Az öreg kutya azt gondolja: “Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!”

Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak. Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: “Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?”
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
“Húúú!”, sóhajt a leopárd, “ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott.” Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.

Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl. Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. “Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!”

Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: “Na, most mit csináljak?” Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket.
Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált: “Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!”

Tanulság

A harcművészetekben sokszor lehet tapasztalni, hogy a fiatalság hajlamos alábecsülni a tapasztaltabb harcosokat. Ez olykor tudatos, néha viszont fel sem tűnik, egészen addig, amíg meglepettem a földön nem találják magukat és nem értik, hogy miként tudták “legyőzni őket”. A harcművészetek szellemisége sok mindenre megtanít, legfőképpen az alázatra. Az előző történet legnagyobb tanulsága is az, hogy sose nevesd ki az öregeket! A kor és a bölcsesség képes legyőzni az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság azonban a korral és a tapasztalattal nő meg. Ha nyitott elmével lépsz fel minden alkalommal a szőnygre, képes leszel az előtted járótól tanulni és az ő tudásán, tapasztalatán kereszül olyan dolgokat, elsajátítani, amikre esetleg nem is gondoltál volna korábban.

Figyelj és gyarapodj. Miért akarnád ugyanazokat a hibákat elkövetni, ha mindazok egyszerű odafigyeléssel elkerülhetőek lennének? Tapasztalj és kérdezz. Tegyél fel kérdéseket és amit számodra fontos információnak tartasz, tartsd meg. A többit engedd el – lehet hogy még nem állsz készen a megértésükre. Csináld. A sok hallgatást és kérdezést követően ültesd át a gyakorlatba is mindazt, amit megtudtál. Csak így fogod tudni kideríteni, hogy működik e az adott tudásanyag, illetve így fogsz közelebb kerülni annak megértéséhez is, hogy mit és hogyan kell még változtatni, hogy a saját képedre, a te életedre maximálisan alkalmazható legyen az adott információ.

Hibi tanren!