Emlékszem, mikor még iskolába jártam sokszor találkoztam olyan megoldhatatlannak tűnő feladatokkal, melyeknél rögtön az jutott eszembe, hogy ez nekem sose fog sikerülni. Aztán pár perc elteltével újra átgondoltam a dolgokat és a megoldásra próbáltam koncentrálni, a „Nekem ez nem megy” hozzáállást pedig magam mögött hagyni.

Az élet azóta számos kihívást gördített az utamba, és azt is bebizonyította, hogy ezek az életakadályok bizony nagyobb falatok, mint egy matekfeladat a gimiből. Az embernek ilyenkor két választása marad. Beletörődik a kudarcba és egyre többször kezdi el alkalmazni a „Nekem ez nem megy” kijelentést VAGY szembenéz a kihívásokkal és inkább a „Meg tudom csinálni” hozzáállást helyezi előtérbe. Ha őszinték akarunk lenni magunkkal szemben, sokszor inkább a lustaságunk, ami szól belőlünk. Neked ez nem megy… Valóban nem megy vagy csak egy kicsit többet kellene dolgoznod érte, viszont az extra munka már nem olyan izgalmas és érdekes? Esetleg félsz, hogy vajon mit fognak szólni mások, ha nem sikerül? Biztos vagyok benne, hogy az esetek nagy többségében inkább a lustaságunk és/vagy félelmünk jelenti a legnagyobb akadályt, pedig kellő lendülettel és támogatással meg tudnád csinálni, amit kell.

 Tanulni, tanulni, tanulni

A Szeged Budokanban minden tanulómat maximális lelkesedéssel bíztatok, hogy céljait sikeresen elérje. Akár századszorra is képes vagyok ugyanazt a gyakorlatsort megmutatni, elmagyarázni. Kérdezhetitek, hogy miért? Mert így közösen tanulunk belőle. Én azáltal válok jobb emberré és tanárrá, hogy a tanulóim kérdeznek, érdeklődnek, és nyitottak arra a válaszra, amit rajtam keresztül kaphatnak. A folyamatos fejlődés, nem pedig a visszatartás a cél. Persze a fejlődésnek is megvannak a maga lépcsőfokai, hiszen például az első pár óra gyakorlatai nem azt a célt szolgálják, hogy 8 danos mesterekké váljon minden friss fehéröves tanuló. A bevezető órák megtanítanak bennünket, hogy miként tudunk helyesen esni, ütni, rúgni vagy éppen hogy kell egy kardot a kezünkbe fogni anélkül, hogy az éle elvágná a tenyerünket. Alapvető dolognak hallatszik, pedig olykor ezek a mozdulatsorok jelentik a legnagyobb kihívást. Neked ez nem megy? Persze, hogy nem fogod tudni úgy megcsinálni a gurulást, mint az a tanuló, aki már 5 éve ezt tanulja, de ez ne vegye el a kedvedet. Inkább adjon erőt ahhoz, hogy előrehaladj és minél előbb te is képes legyél azokra a dolgokra, amikre a nálad magasabb szinteken lévők. Válj Te is példaképpé a leendő fehérövesek számára, hiszen a tudásod motiváló erőként hat majd rájuk.

Mindegy, hogy melyik stílusirányzat áll hozzád közel, mindegy, hogy melyik harcművészetet csinálod, a lényeg, hogy lelkesen és örömmel járj edzeni. Mi minden alkalommal azon dolgozunk, hogy a technikai tudásod fejlesztése mellett jól is érezd magadat a szőnyegen és széles mosollyal az arcodon távozz az edzések után. Várunk a csapatba!