A tömeg sodor magával az áruházban, anyuka fejvesztve rohan a gyerek után, aki megállás nélkül hisztizik, mert nem tarthatja meg a markolót, amit a gyerekosztályon sikerült leemelni a polcról, apu pedig totál ideges, hogy megint miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni és már akkor hazamenne, mikor belépnek az üzletbe.

Gondolom nem mondtam semmi újdonságot és mindenki látott már hasonló jelenetet lezajlani vagy volt szerencséje épp egy ilyennek részese lenni. A karácsony teljesen kifordítja az embereket önmagukból. Elképesztő dolgokra veszi rá az ünnepi hangulat az egyébként teljesen normális életet élő embereket, amin személy szerint meg szoktam lepődni, majd minden évben felteszem magamnak a kérdést, hogy „Valóban így kell ennek lennie?”.

Akarom vagy szükségem is van rá?

Sok országban, sok különböző kultúrában ünnepeltem már a karácsonyt, de eddig mindig azt éreztem, hogy a lényeg valahol elveszik az ünneplésben. Adni és kapni nemcsak karácsonykor lehet. Kérni és megköszönni nemcsak az ünnepek alatt lehet. DE fontos és alapvető dolog volna, hogy megtanuljunk, kérni – megköszönni illetve adni és kapni. A harcművészetek szellemisége és a Seibukan Jujutsu filozófiája sokat segített nekem megérteni, hogy mit és hogyan értékeljek az életben. Megtanultam a különbséget aközött, hogy mit akarok és hogy valójában mire van szükségem.

Így belegondolva nem tűnik olyan nehéznek eldönteni a kettő közti különbséget, mégis, ha egy kicsit jobban átgondoljuk, hamar beláthatjuk, hogy legtöbbször nincs is szükségünk azokra a dolgokra, amiket akarunk. Akarunk egy új tévét miközben azon sopánkodunk, hogy nem tudtunk elmenni nyaralni? Megveszünk egy márkás ruhát, amit hordunk egy hónapig aztán lecseréljük, csak mert már nem teszik a színe? Mindegy, hogy harcművészetről vagy az életről beszélünk, a lényeg abban rejlik, hogy megértsük mi vagy ki az, ami/aki jobbá tesz minket, mi vagy ki az, ami/aki előrébb visz, mi vagy ki az, amire/akire szükségünk van.

Ilyen értelemben tehát nem arról van szó, hogy mondjuk le bizonyos élvezeti dolgokról, hiszen az élet arra van, hogy élvezzük. Törekedjünk azonban arra, hogy a dolgoknak értelme és értéke legyen. Ne pazaroljuk feleslegesen az időnket, pénzünket, kapcsolatainkat. Töltsük meg értékkel a napjainkat, kérdéseinket, cselekedeteinket.

Fehér öves mentalitás

A harcművészetek és mestereink kíváló segítséget tudnak nyújtani abban, hogy elsajátítsuk ezt a fontos alapelvet és könnyen tudjunk dönteni aközött, hogy AKAROM vagy SZÜKSÉGEM VAN RÁ. Julio Toribio – Kancho mellett Uchideshiként eltöltött éveim alatt megtanultam, hogy a fejlődéshez és előrehaladáshoz elengedhetetlen, hogy mindig legyenek kérdéseim, amik előrébb visznek. Néha azonban nehéz volt belátni, hogy vannak technikai részletek, amiket én nagyon szerettem volna megtanulni, de ahogy a mesterem rávilágott, zöld övesként nem arra volt szükségem, hogy Shihan technikák részleteit tanuljam. Ilyenkor viszont mindig mutatott egy olyan apró mozdulatot, amit megértettem és alig vártam, hogy gyakorolhassam.

Legyünk hálásak a mestereinkenk, akik tudásuk legjavát akarják átadni nekünk, hogy mi minél sikeresebbek, elégedetebbek és boldogabbak legyünk önmagunkkal. Legyenek kérdéseink, melyek segítik a fejlődésünket. Mint Instruktor én is arra törekszem, hogy a Szeged Budokan tanulói megértésék ezen alapelveket és személyes célomnak tekintem, hogy egy olyan barátságos környezetet biztosítsak, ahol lehetőség van a fizikai, szellemi és lelki fejlődésre, illetve a kérdések feltevésére és megválaszolására.

Boldog Békés Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!