Amikor az ember minden percet próbál kihasználni, hogy a lehető legtöbbet tudjon kihozni az utazásából, akkor az alvás mennyisége-minősége sok értelemben átértékelődik. A Taikai második napja ugyanúgy reggel 1o-kor kezdődött, mint az első nap, viszont a tény, hogy mindössze az egy emelettel lejjeb található dojoba kellett lesétálni simán lehetővé tette, hogy az ember még 9-kor is az ágyából élvezhesse a konyhából felszálló, amerikai reggeli illetve a pörkölt kávé illatát.
Az első edzésünk Seibukan Jujutsu volt, ami ismét remek hangulatban telt. Örömmel láttuk, hogy a Honbu Dojoban tanuló japánok többsége szintén ott volt a reggeli edzésen és izgatottan várták, hogy mi újdonságot fognak tanulni. Ahogy már ismerhetitek a Kanchot, ebből nem is volt gond. A sárga öves Mayu legalább annyit tanult a reggeli edzés során, mint Jon Rodriguez – Kyoshi (9.dan). Az edzést Kevin Hamabata, régi Uchideshi testvérünk Nanadan (7.dan) vizsgájával zártuk. Csodaszép vizsgabemutató volt. Pontos, precíz technikák, szépen kivitelezett kata-k a hosszú bottal, ugyanakkor az egész bemutató során érezhető volt a vizsgázó maximális jelenléte. Egy ilyen bemutató mindig megérinti az embert, hiszen ezzel lezárul egy korszak. A Seibukan Jujutsuban tanulással elérhető legmagasabb szint megszerzése azonban nem jelenti azt, hogy itt véget ér minden. Egy olyan új rész veszi kezdetét, ahol az ember ráébred, hogy még mennyi mindent lehet továbbfejleszteni, mennyi lehetőség van még egyetlen sárgaöves technikában. A tanulási folyamat mindenkinek más és csak akkor ér véget, ha mi úgy döntünk. A Nanadan szinthez vezető út is egyénenként változik, közös viszont bennük, hogy egy olyan történetet mesél el az első lépésektől egészen a hegy tetejére vezető út végéig, amiből nincs két egyforma. Ez az igazi szépsége a harcművészeteknek. A cél ugyanaz, az út, ami odavisz bennünk változik.
Kevin-san Nanadan demóját követően ismét csak egy gyors ebédre volt idő, ez pedig a közeli Akanoren áruházba vitte a csapatot, ahol finom szólva is leraboltuk a sushi és donburi készleteket. Még egy gyors kávé+zöldtea+c-vitamin kombó, hogy az időeltolódás ne fogjon ki rajtunk és már folytattuk is az edzést a Honbu Dojo történetében először a 4. emeleti részen! Ez igazából a dojo teteje, ahol egy acélrácsokkal körbevett területen kezdődött a Battojutsu edzés. Az igazán érdekes része ennek a dolognak, hogy a negyedik emeletre csak a ház külső oldalán kialkított lépcsősoron lehet feljutni, ami önmagában sem egyszerű, viszont mindezt a mutatvány 25 hakamába beöltözött, karddal felszerelt ember próbálta véghezvinni. Kívülről biztosan érdekes látványt nyújthattunk az utca emberének.
A Battojutsu rész izgalmas újdonságokat hozott és a csapat remek hangulatban élvezte a szűk helyen kardelőrántás művészetét. Igazán harctéri volt a helyzet. Nagy megtiszteltetésünkre lehetőségünk adódott Battojutsu tanításra is. Felváltva kaptunk 2o-2o percet, amiben megmutathattuk, hogy mit is jelent számunkra ez a harcművészeti stílus, és hogy mit tartunk igazán fontosnak belőle. 4 mester, 4 különböző látásmód, 4 különböző élmény, amivel gazdagodtunk.
Az esti fogadásra enyhén megfáradtan és éhesen érkezett a csapat. Saori-san kitett magáért és két asztalnyi sushi, sashimi különlegességgel látott mindenkit vendégül. Érdekesség, hogy míg mi „külföldiek” szinte tolongtunk a friss tengeri herkentyűkért, addig a japán tanulók csak a pizza és sült hús részlegen keresték a finom falatokat. Csodaszép napunk volt, holnap pedig a Ninja Múzeummal folytatjuk!
