A félelem egy különös érzés és nehéz elmagyarázni másoknak, hogy mit is érzünk ilyenkor valójában. Gyerekkorunkban szinte úgy tűnik, mintha semmitől se félnénk. Legalábbis nem olyan dolgoktól, amik valósak lennének. Gyermekként általában egy ijesztő mesétől, egy furcsa látványtól esetleg hangtól félünk, de ezek a félelmek nem valósak. Szorosan kapcsolódnak ahhoz a gyermeki ártatlansághoz, amivel ilyenkor még rendelkezünk. Nem mellesleg ilyenkor Anya és Apa is ott van melletünk és ők ugyebár azok, aki „megvédenek” minket bármitől és bárkitől.
Aztán egyszer csak történik valami és hirtelen már nem egy mesehőstől vagy a Krampusztól félünk, hanem attól, hogy rosz jegyet kapunk az iskolában és Anyu majd mit fog ehhez szólni. Később a főnöktől, akinek tegnap megint rossz napja volt és azt ma valószínüleg rajtunk fogja leverni. Esetleg a közeledő befizetésre váró számláktól vagy valamilyen betegségtől. Nem is sorolom tovább, hiszen a lehetőségek tárháza szinte végtelen, ha arról van szó, hogy mitől félünk.
Az Én félelmeim
Nem tagadom, mint minden ember én is féltem sokszor, sokmindentől eddigi életem során. Ezek a félelmek általában vagy egy múltbéli rossz eseményhez, vagy a jövőmmel kapcsolatos bizonytalanságokkal voltak kapcsolatban. A Seibukan Jujutsu és a harcművészetek filozófiájának segítségével azonban megtanultam kezelni a félelmeimet és megértettem, hogy a félelmeim 99% általában még meg se történt, vagy már olyan régen történt, hogy azóta rég túltehetném rajta magamat.
Ekkor döntöttem úgy, hogy kezembe veszem az irányítást. Ahelyett, hogy a JÖVŐben (talán) bekövetkező dolgok, illetve a MÚLTban már megtörtént tapasztalatok helyett a JELENre koncentrálok. Mindig az adott napra, pillanatra, feladatra fordítom az energiámat és tudatosan haladok előre a céljaim felé. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a múlt hibáiból és félelmeiből TANULNI kell, nem pedig figyelmen kívül hagyni, és az asztal alá söpörni. A jövőnkre vonatkozóan pedig tudatosan kell tervezni és cselekedni. A jelenre való koncentráció azonban nem egyenértékű az „Élj a mának, és kit érdekel, hogy mi volt tegnap vagy mi lesz holnap” hozzáállással. Harcművészként az a feladatom, hogy megtanítsam miként tudsz kiegyensúlyozott és szabad életet élni, amiben nincs helye az állandó rettegésnek és félelemnek.
Tanuld meg a lépéseket
Biztos vagyok benne, hogy Te is képes vagy erre, kezd azonban kis lépésekkel. Ne egy nap alatt akarj változást előidézni magadban, mert az nem fog menni. Minden nap tegyél egy aprócska lépést a félelmed legyőzése érdekében. Vegyünk egy egyszerű példát: Félsz a pókoktól. Ebben az esetben nehéz lenne téged rávennem arra, hogy gyere el velem egy terráriumba és simogassunk meg együtt egy tarantullát, ugye? Kezdjük tehát kicsiben. Gondold át mitől vagy miért is félsz a pókoktól. Talán mert valaki kicsi korodban azt mondta? Vagy esetleg volt valami negetív élményed? Szánj rá időt, hogy megtaláld a félelmed kiindulási pontját. Második lépésként olvass utánna pókoknak, tudj meg többet a fajtájukról, tulajdonságaikról, szokásaikról. Értsd meg, hogy milyen lények is ezek. Nézzünk meg először egy 45 perces természet filmet a pókokról. Ha szükséged van rá, kérj meg nyugodtan valakit, aki megnézi veled. Addig ismételd ezt a lépést, míg egyedül, minden remegés, verejtékezés nélkül képes vagy megnézni a filmet. Amint ez megvan, mehetünk tovább a cselekvésre. Menj el egy állatkertbe és látogasd meg a terrárium részt. Kezd először a kisebb fajtákkal és haladj a nagyobbak felé, ha pedig ez a lépés is gond nélkül megy, tedd próbára magad és fogj meg egy igazi pókot. Az állatkertekben ma már van lehetőség erre.
Ugye, hogy nem is hangzik olyan szörnyen a dolog, ha nem egyből a végére ugrunk? Összefoglalom tehát, hogy mit is tanultál, és miként tudod ezt a pár lépést bármilyen más félelmedre alkalmazni:
- Lépés – Észlelés: Ismerd fel, hogy problémád van. Jelen esetben, hogy félsz valamitől/valakitől. Gondold végig, hogy miért is okoz ez a valami vagy valaki félelmet benned.
- Lépés – Tudatosság: Kezdj el apránként többet megtudni a félelmed forrásáról. Járj utánna, végezz egy kis kutatómunkát és legyen az a célod, hogy megértsd a másik oldalt.
- Lépés – Cselekvés: Ha elmélkedsz és beszélsz a félelmeidről az jó kezdet, de nem megoldás a problémára. Cselekednek is kell és minden nap kis lépésekkel kell közelebb vinned magad a kitűzött célhoz. Ne add fel félúton! Ha kell, kérj segítséget. Én hiszem azt, hogy meg tudod csinálni!
Ha úgy gondolod, hogy történetem és ez a pár gondolat a félelem legyőzéséről felkeltette az érdeklődésedet és kíváncsi vagy, miként lehet ezeket az elveket a harcművészetben is gyakorolni, akkor várlak Téged a csoportunkba. Nagy szerencséd van, mert janurában Kezdő Csoportot is indítunk, így biztosan nem fogod úgy érezni magad, hogy lemaradtál valamiről.
Várunk a csapatba!
